kritikai tükör
TÓTH ÁGNES VERONIKA Egykék a színpadon LV. évfolyam 4. szám, 2011. január 28. Élet és Irodalom
Kell azért ahhoz némi kurázsi, hogy egy táncos és egy zenész improvizálni kezdjen egy tömött kávézóban.
A színházi helyzetek egyszerűbbek, hiszen olyankor mindenki azért jön, hogy az adott előadást lássa, egy kávézóban viszont az ember lassan hörpölgeti a kávéját, megiszik egy-egy pohár bolt, rágyújt, talán éppen belemerül egy beszélgetésbe, amikor váratlanul egy előadás közepébe csöppen. Volt már bőven hasonló, nem színházi térben születő sikeres kezdeményezés az elmúlt években, de a Jövőtánc, Kovács Gerzson Péter sorozata jóval átgondoltabbnak tűnik az eddigieknél.
A kéthetente, csütörtökönként a Jedermann kávézóban jelentkező sorozatban Kovács Gerzson Péter a hazai táncosok és zenészek színe-javát állítja csatasorba: az első este - stílusosan - a saját bőrét vitte vásárra, Dresch Mihály baráti közreműködésével, másodszorra pedig egy fiatal táncosnak, Baranyai Balázsnak és Benkő Róbertnek, a város legjobb bőgősének adott bemutatkozási lehetőséget.
Megható egy kiforrott, érett, szuggesztív zenész és egy jóval sebezhetőbb, fiatalabb táncos találkozása, és különös az a kapcsolat, ami negyven percig összeköti ezt a két embert. Benkő Róbert nagyon érzékenyen reagál a szólista rezdüléseire, maximálisan alkalmazkodik a fiúhoz, és segíti, húzza magával, ha elakad a lendület. Negyven perc végtelen hosszúságú idő egy táncos improvizációban. Patronokkal, konzervekkel nem lehet kitölteni.
Furcsa, mennyire magára van hagyva egy táncos egy ilyen helyzetben, mennyire lefoszlik róla minden rutin és modor: Baranyai Balázsnak is azok az igazán szép pillanatai, amikor végre bízni kezd ösztöneiben, kisugárzásában, testi intelligenciájában, és elhagyja a fölös teátrális pózokat. Amikor végre nem piszkálja se a zongorát, se a faliórát, de még a nagybőgőt se képzeli női testnek (ó, istenem, milyen nehéz is elszakadni a közhelyektől), hanem végre összeszedi a bátorságát, és egyszerűen szembenéz a kávézó közönségével. Amikor ráérez arra, hogy egy ösztönös gesztusnak, egy tekintetnek, egy apró, izolált mozgásnak is van akkora ereje, hogy felfigyeljenek rá. Hinnie kell ebben. Mert ezek nem azok az idők, amikor színházak tömege várná lelkesen a fiatal táncosokat nagyvonalú jelmez- és díszlet-büdzsével, most minden előadóművésznek meg kell tanulnia a saját módján boldogulni: ha egy kávézóban, akkor ott.
Szerencsére úgy tűnik, a hazai közönség kifejezetten nyitottan és barátságosan fogadja ezt a fajta közeledési kísérletet, a táncosoknak pedig jót tesz, ha megmérettetnek más típusú közegben is: Baranyai Balázst is nagyon jó volt ilyen új helyzetben látni. Érdemes hát követni ezt a sorozatot, hiszen egyszeri, meglepő, soha vissza nem térő találkozásoknak lehetünk tanúi. (Baranyai Balázs-Benkő Róbert, Jövőtánc sorozat, Jedermann kávézó;
Jövőtánc kortárs tánc szólók szólóhangszerre 2010-2011 programja volt: A Szkéné Színház egy új, havi rendszerességgel jelentkező előadás-sorozatot indított útjára, amely során a kortárs tánc neves hazai és külföldi szólistái a kortárs zene nem kevésbé neves hangszereseivelközösen készített produkciójukat mutatják be. A Jövőtánc további különlegessége, hogy nem egy színházi helyszínen, hanem a Jedermann kávéház kirakatba állított pódiumán kap otthont. A szervezők ezzel is azt kívánják hangsúlyozni: a színház és a tánc alapeleme a gondolkodó, kétkedő és kérdező, szuverén előadó, aki mondanivalóját, üzenetét a mára túlburjánzó színpadi technika és díszlet nélkül is képes kifejezni. Mindössze saját élő, sugárzó, őszinte és meggyőző emberi jelenlétére, illetve a közönség nyitottságára építve. A program egy kvázi klub is egyben, amelyben a kortárs tánc neves hazai, majd később – talán – külföldi szólistái egy-egy új, vagy a hazai közönség számára még ismeretlen szólóprodukcióval mutatkoznak be. Az élő, sugárzó, őszinte és meggyőző emberi jelenlétre koncentráló bemutatók visszahelyezik jogaiba a színház és tánc alapelemét, a gondolkodó, kétkedő és kérdező, szuverén előadót, aki gondolatait, mondanivalóját (mert van neki!) kicsiszolt, egyedi formanyelve felhasználásával önti formába. A Jövőtánc az „őstánc” újrafelfedezésének és közönség elé tárásának eszköze. A minimális világítástechnikával, de jó hangrendszerrel felszerelt nem-színházi helyszínen a klub tehát bemutatja a befogadó színházak számára túl kihívó, provokatív, „szegényes” kiállítása révén is érdektelen, új szóló produkciókat, majd agoraként lehetőséget kínál arra, hogy a szakma képviselői „klubkörnyezetben”, a legújabb elektronikus és progresszív akusztikus zenéket élvezve találkozhassanak egymással és a téma iránt érdeklődő közönséggel. A Jövőtánc dinamikáját az aktuális társadalmi környezet alakítja ki, nincsenek lerovandó penzumok, hitelesített moderátorok, a Jövőtánc a megújulás intellektuális fóruma. A jövőtánc a színház által meghírdetett Jövő-Időben Fesztivál része is egyben (www.jovoidoben.com) 2012. Február 16-án 21 órától Gergye Krisztián táncol és Philipp György énekel 2012. március 22. este 9 órától Barta Dóra táncol Az Budapesti Őszi Fesztiválon a Jövőtánc sorozatban fellépő művészek neveit és a helyszíneket a CAFÉ BUDAPEST (BÖF új neve) menüpont alatt találhatja!